Ritmikus gimnasztika

Ritmikus gimnasztika története

 A ritmikus gimnasztika kéziszerrel vagy szer nélkül zenére bemutatott egyéni és csoportos gyakorlatokból álló kizárólag női versenysport.

A ritmikus gimnasztika versenyszámai: egyéni összetett verseny, szerenkénti egyéni versenyek, együttes-kéziszer csapatverseny. Mindig a nemzetközi szövetség FIG határozza meg, hogy az 5 kéziszer közül melyik néggyel kell az egyéni gyakorlatokat bemutatni.
Kéziszerek: A szerek méreteit, alakját, anyagát és színét, továbbá a gyakorlatok sorrendjét a FIG szabályai határozzák meg.
Az együttes-kéziszer csapatverseny 1967-től világbajnoki szám. Jelenleg öt tagból álló csapatok a versenykiírásban meghatározott kéziszerrel mutatnak be szabadon választott gyakorlatot (kötél, karika,labda, buzogány, szalag, vagy ezek kombinált használata).

A gyakorlatokat 13×13 m nagyságú versenyterületen kell bemutatni; az egyéni gyakorlatok ideje 75-90 másodperc, a csapatgyakorlatok ideje 2,15-2,30 perc.

A gyakorlatelemeket a FIG szabályzata különböző nehézségi fokú elemekre csoportosítja. A gyakorlatok bizonyos kritériumok szerint tartalmazhatnak akrobatikus, balett és néptánc elemeket is.
A gyakorlatokban a test és a kéziszer mozgásának összhangban kell lennie; a mozgásnak és a kéziszer kezelésnek tükröznie kell a zenei összetevőket, a dinamikát, a ritmust, az ütemet és a tempót.
A versenybíró vagy pontozók a gyakorlatokat nehézségi fok (testtechnika és szertechnika), koreográfia – művészi érték, valamint technikai végrehajtás, a kivitel szempontjából bírálják el.

Kéziszerek: Kötél, karika, labda, buzogány, szalag.
Kötél: Hossza és vastagsága a tornásznő termetéhez és magasságához igazodik; átlagos hossza 250- 300 cm , átmérője legfeljebb 10 mm , a kötélvégek csomóban végződhetnek.
Karika: Régen lapos vagy gömbölyű  kéziszer volt anyaga fa vagy műanyag, ma csak gömbölyű  műanyag kéziszerrel tornásznak a versenyzők a tornásznő termetéhez és magasságához igazodik a felnött karika   átmérője  90 cm , tömege  500gramm
Labda: Anyaga gumi vagy műanyag, átmérője 16- 20 cm , súlya legalább 400 gramm.
Buzogány: Üvegpalackhoz hasonló kéziszer. Anyaga fa vagy műanyag, hossza 40- 50 cm súlya legalább 150 gramm . A gyakorlatokat 2 buzogánnyal végzik. 1904-ben és 1932-ben az olimpián férfi tornászok versenyműsorában szerepelt buzogánygyakorlat. A mai tornászok műanyag vagy gumiból készült szereket használnak.
Szalag: Anyaga selyem vagy műszálkeverék; nyele régen lehetett  fa, bambusz vagy műanyag ma már csak műanyag a megengedett. A szalag hossza 500 vagy 600 cm, 100 cm visszahajtva a bothoz közelebb eső szalagvégnél, szélessége 4- 6 cm , súlya legalább 35 gramm . A bot hossza 50- 60 cm , vastagsága 10 mm.
Szabadgyakorlat: Szer nélkül zenére végzett egyéni gyakorlat, amely a versenyterületen járásokat, futásokat, ugrásokat, fordulatokat, forgásokat és egyensúlyi helyzeteket tartalmaz. A világbajnokságok műsorán csak 1963-1969 között szerepelt.
Zenekíséret: Az egyéni és csapatgyakorlatokat zenekísérettel kell végrehajtani, lehet élő zene vagy gépzene; szólóhangszer vagy zenekar, sőt énekhang is megengedett.

A sportágat rövid ideig modern gimnasztikának, késöbb ritmikus sportgimnasztika és 1999-től ritmikus gimnasztika lett a versenysport hivatalos neve.

A sportág első Világbajnokságát Magyarország rendezte, 1963. December 7-8-án Budapesten.

A sportág alapítóji:

 Dr. Abádné Hauzer Henriette:

Henni néni még abban az időben lett a magyar Művészi Torna vagy más néven Ritmikus Sportgimnasztika sportág szakmai vezetője, amikor az edzéseken nem magnó szólt, hanem a teremben egy zongorista élőben játszott a hangszeren.  Akkor még nem volt flitter a dresszeken , sőt még szőnyeg sem a parkettán.

Henni néni edző volt, koreográfus és nemzetközi bíró. Egyetemi docensként tankönyvet írt a sportágról. A Magyar Művészi Torna bizottság elnökeként, a ritmikus sportgimnasztika sportág nemzetközi szabályzatának egyik kialakítója volt. Életművéért megkapta a Sport Érdemérem arany fokozatát.

Henni néni nem csak a szép, harmónikus mozgásra tanított, de műveltsége révén az élet szépségeire is nyitott, befogadó embereket nevelt. Tanítványai méltó követői lettek.

 „Szeretném, ha visszatérhetnénk arra a pontra, amelynél a mozdulatművészet és a sport kettévált. Az lenne a csodálatos, ha azok is űzhetnék, akik nem akarnak versenyszerűen sportolni, akik számára saját maguk művelése a fontos.”

Berczik Sára

 Berczik Sára:   (1906.01.18 Miskolc-1999.02.25 Budapest)

1949 a Testnevelési Főiskolán bevezették a művészi tornát, amelynek Berczik Sára lett a tanára és továbbfejlesztője /munkatársa: Kaszper Lászlóné/. Az 1953 óta a ritmikus sportgimnasztikának (RSG) nevezett és 1958-ban önálló sportággá nyilvánított műfajban fejtette ki művészi tevékenységét, mint a női tornászválogatott keret vezetőedzője. A magyar női tornacsapat a Keleti Ágnessel közösen készített koreográfiájával nyert “együttes kéziszergyakorlatban” aranyérmet az 1956. évi Melbourne-i olimpián.

Olimpikonok:

1952 Helsinki Bronz érem  Együttes kéziszer csapat: Bodó Andrea, Kercsics Irén,Keleti Ágnes, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Kövi Mária, Tass Olga, Vásárhelyi Edit

1956 Melbourne Arany érem Együttes kéziszer csapat: Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga

1988 Szöul  Egyéni összetett:Sinkó Andrea 6. helyezett

Érfalvy Nóra 17. helyezett

1992 Barcelona Egyéni összetett: Fráter Viktória 24. helyezett

Szalay Andrea 28. helyezett

1996 Atlanta  Egyéni összetett: Fráter Viktória 23. helyezett

Szalay Andrea 36. helyezett

2000 Sydney Egyéni összetett: Fráter Viktória 20. helyezett

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>